Verbális etikett

Amikor feltesznek neked egy kérdést törekedj mindig válaszolni rá, ha a kérdés nem nyilvánvaló provokáció, vagy rosszakarás (mert ez esetben kitérhetsz elõle), hiszen azzal, hogy kérdeznek, egyben meg is kérnek arra, hogy válaszolj.

Egy kérést pedig – ha szeretet van benned – nem szabad visszautasítani, figyelmen kívül hagyni, kivéve akkor, ha kára származna válaszodból a hallgatóságnak.

Ám ha nem így áll, akkor: 1. felelj a kérdezõnek és 2. a kérdésre felelj meg!

Mind a két szempontnak tégy eleget, és ne csak az egyiknek.

Mert ha nem az adott témában a konkrét választ adod meg, akkor felelsz ugyan a kérdezõnek, de mégsem a kérdést válaszolod meg, így nem mondhatod azt, hogy válaszoltál a kérdésre, hiszen te nem a kérdésre feleltél, csak a kérdezõnek...

Ez viszont nagyon rosszul tud esni a hallgatóságnak, sõt általában azt is érzik ilyenkor, hogy "hülyének nézed õket".

Ha például Kiss Gábornak hívnak és megkérdezik a nevedet, a kérdésre egyetlen válasz létezik, mégpedig az, hogy "Kiss Gábor". Az összes többi válasz csak mellébeszélés, amivel kitérni igyekszel a válaszadás elõl. Ha igy teszel a hallgatóság roppant kínosan fogja érezni magát és ne csodálkozz, ha indulatokat váltasz ki viselkedéseddel.

Mert ugyan van lehetõséged kitérni és jogod is van hozzá, de ezt is tedd korrekt módon. Mondd azt, hogy "Bocs, de nem akarok erre felelni", vagy azt, "Nem tudok erre válaszolni" (ha olyan a kérdés, hogy tényleg nem tudsz), és indokold meg, hogy miért nem tudsz. Vagy mondd azt (ha így áll a helyzet), "Most még nem tudok, de ekkor és ekkor fogok" és akkor ne felejtsd el azt amit ígértél!

Igy becsületesen jársz el, a válaszadás kikerülésére is van lehetõséged, s nem nézed ostobának hallgatóságodat aki nagyon is átlát mesterkélt mellébeszéléseiden mely sérti õket...

Ha több kérdés hangzik el, ne csak úgy ímmel-ámmal kiragadván egy-kettõt válaszolgass, hanem felelj mindre, hiszen neked sem esne jól, ha pl. nyelvórán 5 dolgot nem értesz, s a tanár 4-rõl azt akarná, hogy találd ki magad...

A kérdezõt egyben "választ kérõnek" is fogd fel, és ne tagadd meg kérését...

Amikor az van soron, tudjunk hallgatni a párbeszédben

Ha valaki érvel, és kifejteni igyekszik mondandóját, fontos, hogy tudjuk türelemmel végig hallgatni õt, hiszen ha folyton belekotyogunk szavába, akkor úgy cselekszünk, mintha félig nyers, vagy félig tisztított ételt akarnánk enni, s nem volna türelmünk megvárni a tálalást.

Hagyni kell tehát, hogy a gondolatsor folyamatosan terítékre kerüljön, mert ha nem így tesszük, nem gyõzi majd "újra kötni" a szavak fonalát, s ezért centinként csomózott kibogozhatatlan gombolyagként fog állni elõttünk az, ami folytonos és egyszerû is lehetett volna.