Munkanapok között, illetve hetenként járó pihenőidő
A napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra pihenőidő biztosítandó. A jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között dolgozó munkavállalók kivételével a készenléti jellegű munkakörben, megszakítás nélküli vagy többműszakos munkarendű, továbbá idénymunkát végző dolgozó esetén kollektív szerződés akként is rendelkezhet, hogy 11 óránál kevesebb - de legalább nyolc óra - pihenőidő jár két munkanap között. Ha a nyári időszámítás kezdetének időpontja a pihenőidő időtartamára esik, akkor a pihenőidő minimális mértéke hét óra is lehet.
A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, melyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ettől a szabálytól el lehet eltérni, ha a munkáltató a munkavállalót munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatja. Ilyenkor a munkaidő-beosztása alapján a pihenőnapok helyett hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie.
Szintén speciális rendelkezés vonatkozik:
Nekik a pihenőnapok helyett a munkaidő-beosztása alapján hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie. Fiatal munkavállaló részére a napi pihenőidő két munkanap között legalább 12 óra, és mindig két teljes pihenőnap jár hetente.
Munkavégzés elrendelése vasárnap, illetve munkaszüneti napon
Vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzés csak
Ha a munkavállaló a jogszabályban biztosított lehetőség alapján - a megszakítás nélküli, illetve a három- vagy ennél többműszakos munkarendben, a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, a részmunkaidő esetén a felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló kivételével - vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el.
A Munka Törvénykönyve alapján munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Természetesen ezeken a napokon is csak a jogszabályban megállapított korlátok betartásával rendelhető el munkavégzés.
Pihenőnapok összevonása
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap kéthetente, illetve kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta - részben vagy egészben - összevonható. A készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három- vagy ennél többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében - feltéve, hogy a kollektív szerződés így rendelkezik - munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap legfeljebb hathavonta - részben vagy egészben - szintén összevonható. Az összevonás esetén is figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, illetve arra is, hogy hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező. Ez utóbbi alól a többműszakos, a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében a kollektív szerződés kivételt tehet.
Nem vonható össze a fiatal munkavállalóknak, illetve azoknak a munkavállalóknak a heti pihenőnapja, akiknek a foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor. Az anyákkal szemben - a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig -, valamint a gyermekét egyedül nevelő férfivel szemben - a gyermeke egyéves koráig - csak akkor alkalmazható a heti pihenőnap összevonása, ha ahhoz a munkavállaló is hozzájárulását adja. A leírtaktól eltérően a kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatott részmunkaidős munkavállaló akár úgy is megállapodhat a munkáltatóval, hogy a pihenőnapja nem vasárnapra esik.
Szerző: Tóth M.Előző oldal |