Munkaidő és pihenőidő

A munkában eltöltött idő a munkaidő fogalmában jelenik meg, mely alapvetően egy összetett fogalom, magában foglalja a munkarend és a munkaidőkeret fogalmait is.

A Munka Törvénykönyve szerint a munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama - a készenléti jellegű munkakör kivételével - nem számít be.

Teljes munkaidő

A teljes munkaidő mértéke főszabály szerint napi nyolc óra, illetve heti negyven óra. Ezt törvényes munkaidőnek is szokták hívni. Törvény, törvényi felhatalmazás alapján kiadott egyéb jogszabály, kollektív szerződés, illetve a felek ennél rövidebb (részmunkaidő) - és bizonyos korlátok betartásával - akár hosszabb időre is szabhatják a teljes munkaidőt. A hosszabb teljes munkaidő megállapítása leggyakoribb a készenléti jellegű munkakörökben (kórházak, áramszolgáltatók stb.), az idényjellegű munkáknál (mezőgazdaságban), vagy ahol a munka ésszerű megszervezése azt indokolja (éjjeli őrök).
Legfeljebb 12 órányi, illetve legfeljebb heti hatvan óra munkavégzés minősíthető a teljes munkaidő kitöltésének, ha a munkavállaló

• készenléti jellegű munkakört tölt be,
  
• a munkáltató vagy a tulajdonos közeli hozzátartozója.

További megkötés, hogy 18. évét még be nem töltött munkavállalók (fiatal munkavállalók) teljes munkaideje maximum nyolc óra lehet.

Munkarend

A munkaidő felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat - így a napi munkaidő kezdetét, befejezését, a munkaidő beosztását, a pihenőidő kiadását - a munkarend tartalmazza. A munkarendet, munkaidőkeretet és a napi munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató határozhatja meg, ha erről a kollektív szerződés nem rendelkezik. A legtöbb korlátozást a megszakítás nélküli munkarend előírásakor kell figyelembe venni. Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha a munkáltató működése naponta legfeljebb hat órát, illetve évente kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés - a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt - más munkarend alkalmazásával nem biztosítható. Megszakítás nélküli munkarend állapítható meg akkor is, ha a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja.

A munkaidő beosztása

A munkaidő beosztásánál a munka jellegére, az egészséges és biztonságos munkafeltételekre kell figyelemmel lenni. Ezen felül a beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét nappal korábban és legalább egy hétre előre közölni kell; ha ez elmarad, az utolsó beosztásnak megfelelően kell munkát végezni. Munkaidőkeret alkalmazásával a munkaidő a munkanapokra - főszabály szerint - egyenlőtlenül is beosztható. Nem kívánható egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés a terhes nőtől, valamint az egyévesnél kisebb gyermekes anyától, illetve apától sem, ha gyermekét egyedül neveli. Amennyiben a felek nem részmunkaidőben történő foglakoztatásban állapodtak meg, úgy a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet. Ha az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály vagy kollektív szerződés meghatározza a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható idő leghosszabb mértékét, a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem tölthet az előírtnál hosszabb időt a korlátozás hatálya alá tartozó feladatok ellátásával.

A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a huszonnégy, illetve a hetvenkét órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.

Munkaidőkeret

A napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidő legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti keretben is meghatározható. Kollektív szerződés esetén négyhavi vagy tizennyolc heti, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés alapján legfeljebb hathavi vagy huszonhat heti keret írható elő. Szintén kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti keretet állapíthat meg a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében. Fiatal munkavállalónál maximálisan egyhetes keret lehetséges.

A munkáltató írásban, illetve a helyben szokásos módon köteles a munkavállalót tájékoztatni a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a távolléti díjra jogosító időtartamot, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.

A munkavégzés az ember emberi mivoltából adódóan természetesen soha nem lehet megszakítás nélküli, folyamatos, hiszen pihenésre mindenkinek szüksége van. Ha megfelelő színvonalú munkavégzést várunk el a dolgozótól, akkor szükséges számára pihenőidőt biztosítani. Szüksége van pihenőidőre egy napon belüli munkavégzésnél, illetve szüksége van hosszabb pihenőidőre, amit a munkaszüneti napok, illetve szabadságok és egyéb munkaidő-kedvezmények biztosítanak a számára.

Munkavégzés közben járó pihenőidő

A munkavállaló részére a munkavégzés megszakításával legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után. Az a fiatal munkavállaló, akinek napi munkaideje a négy és fél órát meghaladja, legalább harminc perc munkaközi szünetre jogosult.