Gazdaság / Karrier / A munkaerő ára

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

A munkaerő ára

Sokan úgy vélik, hogy a munkaerőnek nincs valódi (szabad) piaci ára, mivel a munkaerő nem minden emberre egységesen alkalmazható fogalom. Munkaereje elsősorban a bérmunkásnak, a képzetlen és képzett ipari, kereskedelmi, vagy az alkalmi munkásnak van, aki nem szabhatja meg a munkaereje árát, még azt sem, hogy szabályosan (bejelentve) és törvényes formában, vagy nemzetközi összehasonlításban is reális bérért foglakoztassák.

Míg a vagyonértékelők egy magyarországi ingatlan értékének a reális piaci értékét nemzetközi összehasonlító módszerrel végzik, ezt egyetlen magyar szakszervezetnek vagy munkavállalónak sem engedik meg a munkáltatók, ennek legitimitását minden eszközzel akadályozzák.

Mindezek figyelembevételével az elméletek és a vonatkozó elvek (egyenlő munkáért egyenlő bért, equal opportunity employer, stb.) valóságtartalma erősen kérdéses.

A nem fizikai vagy alkalmazotti társadalom munkaerejét nem csupán munkabérrel, hanem fizetéssel és prémiumokkal (bónusz), valamint járulékos szolgáltatásokkal is honorálják (fringe benefit, dolgozói részvényprogram, jutalomüdülés, pénzutalványok, életbiztosítás, sportpályabérlet, stb.). A vezetők bérköltségeinek könyvelése nem is része a munkabérek könyvelésének, és vannak iparágak, például a reklámipar és a filmgyártás, ahol szintén elválik az úgynevezett below the line és above the line költségek számontartása. Itt az az elv érvényesül, hogy az úgynevezett sztárok, sztárhelyzetű szakemberek (magas keresleti pozícióban) maguk diktálják a feltételeket, így a gázsijuk, honoráriumuk vagy tiszteletdíjuk összegét is.

Olyan területeken, ahol egyszeri emberi teljesítményeket, vagy személyhez kötött „potenciálokat” kell megvásárolni, szintén nem lehet piacról beszélni, mert hiányoznak a „valós piaci érték” meghatározásának kellékei.

Gyakori például az olyan típusú foglalkoztatás, amelynél nem az számít, hogy az alkalmazott hogyan teljesíti az adott munkakörhöz kapcsolódó feladatokat, hanem az, hogy csupán személyes foglalkoztatásáért cserébe milyen megrendelésekhez jut a cég. Mivel a piaci verseny kiélezett, van olyan alkalmazott, aki addig értékes egy munkáltatónak, amíg magával hozza, vagy megtartja korábbi vevőkörét, annak elfogytával vagy változásával okafogyottá válik az illető alkalmazása.

Forrás: Ez a cikk a GNU Szabad Dokumentációs Licenc alá tartozik, a "Munkaerő" Wikipédia szócikk anyagát tartalmazza.

© halmaz.hu