Marx úgy gondolta, hogy a kapitalizmusban a tőke aránya egyre csak nő a termelésben, a munkaerőé pedig csökken, miközben a tőkések száma is egyre fogyatkozik (a tőke koncentrálódik). Ez a folyamat idővel tömeges munkanélküliséghez fog vezetni: az elégedetlen munkások pedig, erőfölényük birtokában, közös tulajdonba veszik a termelőeszközöket, amivel örökre megszűnik a munkaerő birtokosainak kizsákmányolása.
Marx elméletét ma már nagyon kevés közgazdász fogadja el eredeti formájában. Általánossá vált az a nézet, hogy az előállított javak árához minden beléjük fektetett termelési tényező hozzájárul, nem csupán a munkaerő; ilyen módon a tőke tulajdonosainak is „joga” van részt kérni a bevételből. Azt viszont ma is sokan elfogadják, hogy a munkások kevesebb bért kapnak, mint amennyi a munkaerő, illetve a tőke termeléshez való hozzájárulásának arányából következne.
Forrás: Ez a cikk a GNU Szabad Dokumentációs Licenc alá tartozik, a "Munkaerő" Wikipédia szócikk anyagát tartalmazza.