Gazdaság / Karrier / Marx elmélete a munkaerő társadalomban betöltött szerepéről

Linkajánló

Marx elmélete a munkaerő társadalomban betöltött szerepéről

Karl Marx német filozófus David Ricardo angol közgazdász elmélete nyomán úgy vélte, hogy a gazdaságban előállított javak értéke teljes egészében a beléjük fektetett munkából származik (munkaérték-elmélet). A munkaerőt bérlő tőkéseknek azonban nem érdekük, hogy ezt az értéket a „jogos” tulajdonosának, a munkásoknak fizessék ki, elég csupán annyit, amennyi a munkások önfenntartásához és „újratermelődéséhez”, szaporodásához szükséges. A munkával megtermelt érték és a ténylegesen kifizetett bér közti különbséget, az értéktöbbletet (Mehrwert) pedig megtartják maguknak – Marx szerint a tőkés vállalatok profitja csak és kizárólag az értéktöbbletből származik.

Marx úgy gondolta, hogy a kapitalizmusban a tőke aránya egyre csak nő a termelésben, a munkaerőé pedig csökken, miközben a tőkések száma is egyre fogyatkozik (a tőke koncentrálódik). Ez a folyamat idővel tömeges munkanélküliséghez fog vezetni: az elégedetlen munkások pedig, erőfölényük birtokában, közös tulajdonba veszik a termelőeszközöket, amivel örökre megszűnik a munkaerő birtokosainak kizsákmányolása.

Marx elméletét ma már nagyon kevés közgazdász fogadja el eredeti formájában. Általánossá vált az a nézet, hogy az előállított javak árához minden beléjük fektetett termelési tényező hozzájárul, nem csupán a munkaerő; ilyen módon a tőke tulajdonosainak is „joga” van részt kérni a bevételből. Azt viszont ma is sokan elfogadják, hogy a munkások kevesebb bért kapnak, mint amennyi a munkaerő, illetve a tőke termeléshez való hozzájárulásának arányából következne.

Forrás: Ez a cikk a GNU Szabad Dokumentációs Licenc alá tartozik, a "Munkaerő" Wikipédia szócikk anyagát tartalmazza.

© halmaz.hu