Helyettesítés, alkalmi munkavállalókkal

A nyár a szabadságolások miatt sok cégnél kritikus időszak, a nyaraló munkatársakat nehéz helyettesíteni. A munkaadók többsége ezért rövidebb-hosszabb időre diákokat, illetve idénymunkásokat foglalkoztat.

Egyre nő az igény a nyári munkások, elsősorban a vakációzó diákok alkalmazása iránt: egyrészt azért, mert szaporodnak a cégek az idény jellegű szolgáltatások területén, másrészt mert ma már a vállalkozásoknak nincsenek belső munkaerő tartalékai, a szabadságon lévők munkáját csak külső helyettesítéssel lehet pótolni.

A helyettesítési munkák kínálatának palettája rendkívül sokszínű. A legtöbb kis- és középvállalkozás az egyszerűbb titkársági kisegítő feladatokat előszeretettel bízza diákokra. A "lótifuti" teendőket, a levelek postára adását, szortírozását, a fénymásolást, a telefonok, faxok fogadását akár egy felső tagozatos általános iskolás is el tudja végezni. Minthogy ma már legkésőbb a középiskolában minden gyerek megtanulja az alapfokú számítógép-kezelést, bizonyos szövegszerkesztési, illetve internetes feladatokat is diákokra bíznak. Néhány cég, például a brit tulajdonosáról elnevezett Sykes, amely több nagyvállalat (egyebek mellett az ELMÜ) ügyfélszolgálati teendőit látja el, kifejezetten arra rendezkedett be, hogy főiskolai és egyetemi hallgatókat foglalkoztat. ők rögzítik a számítógépes adatokat, ők intézik - telefonon- a kliensek ügyes-bajos dolgait.

Az egész világon jellemző tendencia, hogy erősödik a gazdaság és a felsőoktatás kapcsolata. A munkaadók már egyetemi éveik alatt "lecsapnak" az ígéretes hallgatókra, ösztöndíjat, továbbá szakmai gyakorlatként is felfogható nyári munkalehetőséget kínálnak számukra, a jövő szakemberei pedig idejekorán igyekeznek bekerülni a jó nevű cégek látókörébe. A szervezési, irányítási pályára készülő, közgazdasági egyetemeken, üzleti iskolákban tanuló fiatalok ma már nemzetközi karrierben gondolkodnak, éppen ezért nyári helyettesítési munkákra (is) multinacionális vállalatokhoz próbálnak bejutni. Egy jól sikerült debütálás életre szólóan meghatározhatja a pályájukat. Az alkalmazkodás persze nem könnyű, mert a nyugati mentalitású cégtulajdonosok, illetve -vezetők nagyfokú önállóságot, ugyanakkor maximális alkalmazkodást várnak az asszisztensektől.

Bartha Klára az idén diplomázik a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemen. Évek óta nagy múltú vállalatoknál (például a Nokiánál) dolgozik egy-másfél hónapot Ilyenkor menedzserasszisztensként kell helytállnia. Mint mondja, minden alkalommal óriási teher nehezedik rá, hiszen olyasvalakit kell pótolnia, akinek a kisujjában van a szakma, és behatóan ismeri a cég ügymenetét, kapcsolatrendszerét és nem utolsósorban a főnökök rigolyáit. ő még messze nem tart itt, mégis tökéletes teljesítményt kell nyújtania, a felettesek ugyanis - bár nagyon kedvesek, adott esetben elnézőek is vele - figyelmen kívül hagyják, hogy még kezdő, azonnal profi eredményt várnak. Ráadásul a munkaidő szinte mindig több napi nyolc óránál, folyamatosan adódik valamilyen pluszfeladat, ám annak elvégzését a legritkább esetben honorálják emelt összeggel. A munkáltató gyakran nem köt írásos megállapodást az alkalmi munkavállalóval, nem rögzíti a munkafeltételeket. A jóhiszemű diákok gyakran rosszul járnak, ha nem ragaszkodnak a szabályos szerződéshez.

Kulcsár Kata érettségi utáni nyáron, kommunikációs főiskolára nyert felvétel birtokában egy építőipari anyagokat és lakberendezési tárgyakat forgalmazó üzletláncnál vállalt egy hónapos munkát. Apróbb ügyintézési feladatokat végzett a főnökkel történt szóbeli megállapodás alapján, szerződést nem kötöttek vele. Miután letelt az egy hónap, arra kérték, hogy maradjon még egy hetet, mert továbbra is szükség lenne a segítségére. ő ráállt, megoldotta az elintézetlen ügyeket, ám erről a bérelszámolásnál "megfeledkezett" a munkaadó, és nem fizette ki a járandóságát. Mivel semmilyen írásos nyoma nem volt annak, hogy mennyi munkát végzett a cégnél, sőt, hogy egyáltalán dolgozott ott, nem tudta érvényesíteni a jogait. Kata úgy találja: nem ő volt az első (és minden bizonnyal az utolsó sem), akinek a jóhiszeműségét és a tapasztalatlanságát kihasználták.

Természetesen vannak pozitív példák is. Ilyen Felvidéki Alpáré, aki főállásban egy hifiberendezéseket forgalmazó kft. külkereskedelmi ügyeit intézi, de nyaranta olykor egy - a kft.-vel együttműködő - német webszolgáltató főnökét helyettesíti, illetve a cég titkári feladataival foglalkozik. Sokéves, harmonikus és hatékony munkakapcsolat fűzi a vállalkozáshoz, így magától értetődő, hogy a menedzsment a feltétlen bizalom jegyében őt kéri fel az időszakos helyettesítésre, és a teljesítményét mind anyagi, mind erkölcsi értelemben éppúgy megbecsüli, mint a saját magáét.

Forrás: Modern Titkárnő