|
Az érvelés mestere
Az érvelés mestere akkor vagy, hogy ha látod egy emberről, hogy nyilvánvaló tévedésben él, és te találsz egy olyan közös pontot, amivel még egyetért veled, s te erre a pontra úgy építed rá állításodat, hogy apró kis lépésekre bontod, s egyik lépés szükségszerűen következzék a másikból, (utóbbi az előzőből), és haladsz célod felé. Végül észre sem veszi, hogy eljutott veled arra a végállomásra, ahol már nem azt vallja amit azelőtt, hanem amit te.Ennek a művészetnek két jellegzetessége kell legyen. Az első az igazság, a második a szükségszerűség.
Mert igazad kell legyen abban amit ezen az úton igyekszel bizonyítani, hiszen ha tévedsz, érvelésed közepén fogsz megszégyenülni. (Bár ez sem tragédia, ilyenkor ismerd el tévedésedet, hisz te is nyersz azzal, ha végre az igazság irányába fordul szemléleted) Ha viszont igazad van abban amit bizonyítasz, az igazság jellegénél fogva erősebb a hamisnál, (mert ti. összhangban van a valósággal, s ha neked igazad van, azt mondod ami a való), így eleve vesztes nem lehetsz. A dolog szépsége végül az, hogy szavaidat jóra használod.
A második dolog a szükségszerűség: ez a hibátlan módszer arra, hogy az illető semmilyen más útra futni ne tudjon, csak a következő lépcsőfokra, amit te helyeztél lábai elé. Mert ha valaki a fehérről azt állítja, hogy fekete, úgy elvezetni őt apró lépésenként oda, hogy a fehéret fehérnek mondja, és közben minden lépcsőfokra ő maga tette rá szükségszerűen lábát, - ez a művészet...
Az érvelés mestere akkor vagy, ha hézagmentesen beszélsz, tehát úgy, hogy hallgatóságodban nem marad kérdés, amikor befejezed mondandódat. Ennek útja az, ha nagyon kicsi lépésenként haladsz a beszédben és egyik átmenetből a másikba úgy jutsz el, hogy logikailag következzék egyikből a másik, előbbiből az utóbbi.
Itt a legfontosabb a hézagmentesség, vagyis, hogy a mondandó állításai egymásból nőjenek ki természetes zökkenőmentességgel.
A másik szempont, hogy a témán belül igyekezd minden oldalról végigvezetni a hallgatóságot, mert így nem csak logikus, de hiteles is leszel, mint aki nem húz paravánt mondandójában, akár a bűvész, hogy a mutatvány hátterét ne lássák. Végül kell hogy tudj a hallgatók fejével gondolkodni, mert így szinte kitalálod az ellenérveket, és megválaszolva beillesztheted szavaidba, s a kérdések, már feltételük előtt megválaszoltatnak...
Szerző: zsoloForrás: www,gondolkodom.hu